Paulmann segédtanító lánya, „az igen csinos, viruló tizenhat esztendős Veronika” Anselmusszal egy hajókázáson ismerkedik meg, mikor is apja meghívja, hogy töltse velük az estét.

Veronika nem képes átlépni a mesevilágba, mert vágyai hétköznapiak, földhöz ragadtak. „Udvari tanácsosné volt, szép lakásban lakott a Schlossgasséban vagy a Neumarkton, vagy a Morizstrassén...” Legnagyobb vágya, hogy udvari tanácsosné legyen, hogy gazdagságban és pompában éljen, és mindenki irigyelje őt. „Arra járó gavallérok felsandítanak, s ő tisztán hallja: „Isteni asszony az udvari tanácsosné, pompásan illik neki a csipkefejkötő!”” Míg Anselmus vágya az örök boldogság, az Arany virágcserép, és Serpentina örök szerelme, addig a lány beérné egy, „a legújabb ízlés szerint foglalt fülbevaló”-val.

Azonban mégsem adja fel, és harcba száll Anselmus szerelméért. Miután rájön, hogy saját erejéből nem megy, a boszorkányhoz fordul, akiben teljesen megbízik, hisz az elvileg egykori dadája. „Az öregasszony egyszerre egészen megváltozott: a csúnya, tarkafoltos kendő helyett tisztes főkötő volt rajta és a fekete rongyok helyett nagyvirágos kabátot viselt, ahogy máskor öltöz­ködni szokott.” De valószínűleg az öregasszony csak elhitette vele ezt, hogy felhasználhassa a lányt Anselmus, és ezáltal a Jó legyőzéséhez. Hála a boszorkának, Viktoria részben átlép a mese-birodalomba (bár ő egyébként is elhiszi olykor, amit Anselmus mondd, és látja, amiket apja sosem láthat), de vágyai miatt nem képes rá teljesen.

Végül kiderül, hogy Veronika nem is való Atlantiszba, hiszen nem az igaz szerelem, csupán a gazdagság élteti. Mikor aztán Heerbrand irattáros előáll a lánykérési szándékával, és átadja az ajándékát, amiről Veronika mindig is álmodott, „Röpke pír színesítette a leány arcát, szeme élénkebben csillogott”. Így hát egy csapásra lemond Anselmusról, és udvari tanácsosnéként folytatja tovább az életét.

Bár Veronika földi vágya beteljesül, néha lehetségesnek tűnt, hogy ő is belépjen a másik világba, hisz a furcsa lényekben, maga is látja a manókat, és valóban varázslónak tartja az almáskofát. De úgy látszik, Veronikának más sorsot szánt az író, és az Arany virágcserép helyett csak Heerbrand udvari tanácsos keze jár neki.