If a girl says she loves you
Don't give her a cherry
Strawberry is hotter
Like your beloved, virgin fairy

Vörös, zöld és kék reflektorfény világította meg az ugráló embereket. Az énekes teljes odaadással, önfeledten tépte a gitárját, majd visszatért a mikrofonhoz, és rákezdett a következő versszakra. Egyre több ember állt fel az asztaltól és kezdett el táncolni, egyre több ugráló lány húzta be a barátnőjét vagy éppen a barátját. A zenészek egymásra vigyorogtak a színpadon, ahogy figyelték az egyre növekvő tömeget, és kezdeti lámpalázuknak már lassan nyoma sem maradt.

I took her into bed
Strawberry could've helped me
When i was in Paradise
I stole another strawberry
From the desire's tree

A kis helyiség kezdett megtelni a többé-kevésbé józan emberekkel, a dohányfüsttől már semmit nem lehetett látni, és a levegő is egyre fogyott, de ez senkit nem érdekelt. A doboknál ülő srác fekete haja csatakos volt az izzadtságtól, fejét szinte önkívületi állapotban rázta a ritmusra. Felnevetett, de hangját elnyelte a zene dübörgése.

How sweet-toothed is the heart
Everybody can get her
Just take some strawberry with you
And let's be together, forever.

But tomorrow, when you see
That she has disappeared
Don't blame the desire's tree
Just take another strawberry

Az első sorba két lány csapódott be, félrelökve egy ott söröző srácot. Az egyik az énekest szemelte ki magának, le sem vette róla a szemét, és csak úgy sugárzott a mosolya. Barátnője a gitárost figyelte, és mindketten megkapták a maguk kacsintását. A refrént már együtt énekelték a bandával, a szám végén pedig őrült sikításban törtek ki.

- Na, megalapoztuk a hangulatot? – üvöltötte a mikrofonba az énekes, amire a tömeg egy harsogó ordítással felelt.

- Köszönjük, hogy eljöttetek, ezek voltunk mi, a The Skunk Skins! – vette át a szót a gitáros, miközben mélykék szemeit le sem vette a lányról, aki teljes odaadással figyelte.

- Ne menjetek sehova, hiszen a buli folytatódik, következik a Queens and Frogs! Igyatok, csajozzatok, pasizzatok, további jó szórakozást kívánunk! És persze kösziii!

A zenekar hatalmas taps közepette vonult le a színpadról és tűnt el a VIP Blackroomba. Ahogy beértek, levágódtak a kanapéra, és pár percig csak nézték egymást valami földöntúli vigyorral.

- Hát ez kibaszott jó volt – szólalt meg végül Chris, a gitáros, és már nyúlt is az előkészített piákért.

- Nem hiszem el, hogy megcsináltuk, és hogy ilyen koncertet nyomtunk... - ocsúdott fel az énekes is, és meghúzta a borosüveget. - Danny, egy kortyot?

- Kettőt is – ugrott fel a megszólított, majd körbe-körbe rohangálva imitálta a dobolást, és rázta a fejét, mintha még mindig színpadon lenne. – Láttátok, mekkora voltam? Imádtam, és ők is, mindenki! Én leszek a következő Joey Baron!

- De ugye nem leszel olyan kopasz? – röhögött fel Mitch Orville, aki eddig csukott szemmel, a kanapén hátradőlve próbálta elhitetni magával, hogy mindez tényleg megtörtént.

- Nem tervezem – vigyorgott vissza Danny, majd a többiekhez fordult – Na, kapom azt a kortyot, Alex?

- Megérdemelted – dobott oda egy bontatlan vörösbort Alex, majd nevetve koccintott mindenkivel. Újabb csönd következett, ahogy mindenki döntötte magába az alkoholt.

Aztán kopogás hallatszott az ajtó felől, és Alex vidáman ugrott fel egy „rajongók!” kiáltással. Nem tévedett, az első sorban ugráló, ragyogó mosolyú lánnyal találta magát szemben.

- Óh hello, remélem, nem zavartam meg semmit... - kuncogott, le sem véve a szemét a srácról. - Kérhetek esetleg autogramot? Alex, igaz?

Az énekes vigyorogva bólintott, és hátraszólt a többieknek.

- Van tollad? – mosolygott a lányra, majd meglátta a kezében szorongatott kis füzetet.

- Ja, de nem ezt írjuk alá, Danny, hozd ide a legnagyobb plakátot, amit találsz! – kiáltott oda a többieknek újra, de közben egy pillanatra sem vette le a tekintetét első rajongójukról.

- Egyébként Susan vagyok – mutatkozott be a barna hajú lány, miközben odanyújtotta az íróeszközt Alexnek. Az énekes már éppen válaszolni akart, de ekkor megjelent a háta mögött Chris, és belé fojtotta a szót.

- Nem ketten voltatok? – érdeklődött, meg sem próbálva elrejteni csalódottságát. – Hol hagytad a barátnődet?

- De, igen, de... - kezdte a lány zavartan, és egy kicsit alkoholgőzösen, de Alex félbeszakította.

- Gyere, keressük meg, ketten biztos hamarabb megtaláljuk – ajánlotta fel kedvesen, majd átkarolta a piruló rajongóját, és eltűntek.

- Baszd meg, Alex! - üvöltött utánuk Chris, majd becsapta az ajtót, ledőlt a kanapéra, és nyitott még egy üveg bort. Danny vállon veregette, majd öltözködni kezdett. Mielőtt két barátja bármit is kérdezhetett volna, már magyarázkodott is.

- Holnap zh, és senkinek sem lenne jó, ha már most megbukom... jó szórakozást – kacsintott, és kiviharzott. Chris egyre csalódottabban kortyolgatott.

- Ne sajnáld – szólalt meg hirtelen Mitch, miközben fáradtan dörzsölte a szemeit – Az élet nem csak ebből áll.

- Dehogyisnem – legyintett Chris – az élet, látod, pontosan ebből áll.

- Nem hiszem el, hogy lelépett a csajjal. Nézd, a plakátot is itt hagyták.

- Jaj, ne már, biztos te is megtetted volna – vigyorgott Chris a barátjára. – Arról nem tehetsz, hogy nem érdekelsz senkit. A plakát meg tudod, hol érdekelte a kiscsajt. Alex majd dedikálhatja a…

- Fogd be! Én egyszerűen csak komolyabb kapcsolatot szeretnék… - szakította félbe Mitch, miközben jól meghúzta a felé nyújtott üveget.

- Akkor templomba kéne járnod ismerkedni, nem koncertre. Különben is, amíg nem találod meg a magad takaros kis házi tűzhelyét, nyugodtan kiszórakozhatod magad.

- Fogadjunk, hogy holnap Alex a csaj nevére sem emlékszik majd... Mégis mire jó ez így? Semmi értelme.

- Tudod, haver, nem csak beszélgetni fognak. A neve meg kit érdekel, azzal semmi dolgod. Voltál te már nővel egyáltalán? - eresztett meg egy gúnyos mosolyt Chris, mire barátja csak felhorkant.

- Én nem fogom megdugni mindegyik rajongónkat, csak hogy menő lehessek.

- Annál jobb, legalább Alexnek meg nekem több marad. És a kicsi Dannyt sem hagyjuk ki a buliból... Ez volt az első koncertünk, és már sikítottak értünk, képzeld, mi lesz, ha befutunk? - Chris álmodozva dőlt hátra, aztán fel is pattant, ugyanis ismét kopogtattak az ajtón. Mitch rosszallóan rázta a fejét, mikor meglátta Susan elveszett barátnőjét.

- Hello – szólalt meg félénken, majd zavartan elmosolyodott, amikor szembetalálta magát Chrisszel.

- Hello – köszönt vissza a srác, majd nem is húzta az időt. – A barátnőd már volt itt, elvesztettétek egymást? Gyere be, biztos visszajön majd.

- Hát, nem is tudom – bizonytalankodott a szőke, és vetett egy pillantást Mitchre. – Nem akarok zavarni…

- Mitch éppen menni készült – vágott a szavába Chris, majd megfordult, és az említettre nézett – ugye?

- Te is épp elmenni készülsz, mi? - sóhajtott Mitch, felszedte a cuccát, és magára hagyta a párost. - Sebaj, pár év múlva én már boldog családban élek majd, míg ezek összevissza dugnak – motyogta magának, mintegy vigasztalóul, aztán belemerült az itallap kínálatába.