Az iskolarádió felcsendülő, dallamos szlogenje betöltötte a folyosókat, majd egy lélegzetvételnyi szünet után a bemondó diák hadarva közölte a dátumot, az időjárást és a kért szám címét. Az első akkordok megszólalása után pár tanuló fájdalmasan elfintorította az arcát, több teremben pedig felkapaszkodtak a padra, hogy kikapcsolják a zavaró háttérzajt. A Little Stars éppen folyosón tartózkodó három tagja is elhagyta egymást a hangzavarban, Effy Lowell - mivel eddig sem figyelt két barátjára - elálmodozva fordult el, hogy felkutassa valahol Rileyt. Az utolsó órájuk következett, tehát most kellett megtalálnia, ha még egyeztetni akarta vele az aznapi programot. Feltűnés nélkül otthagyta Cassie-t és Nathanielt, akik megálltak a lány szekrényénél, és észre sem véve Effy hiányát, tovább beszélgettek.

- Akartál valamit kérdezni - figyelmeztette Cass a srácot, aki kényelmesen nekidőlt a hideg falnak, onnan figyelte a szőke lányt.

- Ja, igen - kapcsolt Nath. - Hogy sikerült a randid azzal a múltkorival?

- Majd odaadom videón - felelte gúnyos mosollyal.

- Jesszus, lemaradtam valamiről? - fintorgott a srác. - Pont az a mókusképű csávó...?

- Ne aggódj, nem történt semmi, amit érdemes felvenni. Nem volt olyan nagy szám a dolog - vonta fel a szemöldökét Cassie. - De nem ezt akartad kérdezni.

Nathaniel nagyot sóhajtott, beletúrt a hajába, majd határozottan a lány elé lépett.

- Mi van, megkéred a kezem? - gúnyolódott Cass, mire kapott egy színpadias „kac-kac” felkiáltást.

- Randi ma este. Mit szólsz? - nyögte ki végül Nath, mire a lány felnevetett. Nathaniel kezdte megunni, hogy minden komoly próbálkozását kinevetik, úgyhogy dühösen felhúzta az orrát.

- Azaz van-e kedvem dugni ma? Hmmm legyen, mikor, hol?

- Nem, félreértesz – intette le Nath, megtornáztatva Cass jobb szemöldökét. - Randi. Étterem, bájcsevely, semmi szex.

- Most le akarsz beszélni? - mosolyodott el Cassie, de most nem gúnyosan, hanem inkább kedvesen, ami egészen ritka volt.

- Nyolckor a Livius téren – pontosított Nath, és beszélgetésüket a csengő szakította félbe. Cass puszit nyomott Nathaniel arcára, majd belibbent a terembe, és leült Effy mellé. Nath a levegőbe boxolt győzelmét ünneplendő, majd követte a tömeget, és letette magát a hátsó padba. Végre sínen vannak Cassie-vel, és valahol ez Rileynak köszönhető, hiszen ő tanácsolta ezt, és úgy néz ki, bevált. Most már az sem érdekelte, hogy egy órát ki kell bírnia Lindsay Petersennel, és talán egy újabb karót is bezsebelhet.

Fényes jókedvét csak tovább növelte az a nem várt fordulat, hogy az ajtón belépő huszonéves férfi határozottan nem a szőke tanerő volt.

- Jó napot mindenkinek! – köszönt keményen, korát meghazudtoló komolysággal. – A nevem Jonathan Gaiman, a továbbiakban én fogom Önöknek a biológia tantárgyat tanítani.

Nathaniel nem bírta ki nevetés nélkül a fiatal férfi nyugdíjas stílusát, de a köhögésnek álcázott roham közben gyorsan feltette a kezét, mielőtt valaki megelőzhette volna.

- Elnézést, mi történt Ms. Petersennel? – kérdezte udvariasan, amire csak egy szigorú pillantást követően kapott választ.

- Nem vagyok köteles megosztani Önökkel a Tanárnő távozásának okát. Legyen elég annyi, hogy Ms. Petersen nem tér vissza az iskolába.

Ezzel a témát lezártnak tekintette, és ő vette át a kérdező szerepét. Miután kifaggatta a nem túl lelkes osztályt a genetikában szerzett eddigi ismereteikről, unalmas, monoton diktálásba kezdett, ami már senkit nem érdekelt. Nathaniel, amint megpillantotta Cassie kérdő tekintetét, gyorsan vállat vont, majd füzete fölé hajolt úgy, hogy arcába hulló szőke fürtjei mögé rejthesse elégedett mosolyát.

Cassie azonban kevésbé tűnt vidámnak. Szúrós szemmel bámulta barátját, tengerkék szeme mintha Nath veséjébe látott volna, a szívéig hatolt, kiszipolyozta minden gondolatát, és egy pillanat alatt felfogta, hogy Nathanielnek köze van a tanárnő eltűnéséhez. Még ha nem is tudta pontosan, mi történt, gyanította, hogy a srác közlékenyebb volna, ha a dolog legális lenne.

Végül levette a szemét Nathról, és mélázva rajzolgatni kezdett a füzetébe. Kacskaringós DNS-t firkált, amiből egy virág nyílt, a virág szirmaiba pedig beleírogatta, hogy „szeret”, majd „nem szeret”. Becsukta a szemét, tollával körözött a papír felett majd rábökött a mit sem sejtő füzetre, rá egyenesen egy „szeret” feliratra. Nagyot sóhajtott, és bosszúsan becsukta jegyzetét.

A csengő felszabadító hangja ébresztette ábrándjaiból, aztán az osztály hangos nyüzsgése űzte messzire álmait. Némán felkapta vállára piros táskáját, elköszönt Effytől, bedugta fülébe a szintén piros fülhallgatóját, és kisétált az iskolából. A kapun kiérve azonnal rágyújtott, és lassan, szinte andalogva sétált az utcán. Fülébe keserű szerelmes dalt énekelt egy nő, nem is tudta, ki az, és hogy kerül a lejátszójára a szám, csak hallgatta, és csaknem elveszett benne.

Mikor beszállt a liftbe, szemforgatva konstatálta, hogy az alattuk lévő fiatal srác utána szalad, és beáll mellé a fémdobozba. Ám hiába próbálkozott, Cassie-t nem sikerült szóra bírnia. A lány csak bólintott, egyszavas válaszokat adott, majd gúnyos mosollyal elköszönt, hogy eltűnhessen a folyosó magányában. Csörgő kulcscsomójával babrált pár percig, mire végre sikerült nyílásra bírnia az ajtót, de utólag azt kívánta, bár lassabb lett volna. Apja hálószobájából egy meztelen nő sétált ki, majd megilletődve ugrott hátra, amint meglátta a fél szemöldökét felvonó Cassie-t.

- Ne zavartasd magad, hozzászoktam a látványhoz - mosolyodott el gúnyosan a lány, és kárörvendően kacsintott, amikor észrevette a nő zavart pillantását. - Ne légy naiv, hozzád hasonlók fordulnak meg itt naponta - nyugtatta meg, miközben közönyösen az asztalhoz sétált, és lepakolta a cuccait. - Hányas a sorszámod? Vagy ma még te vagy az első?

Nem várta meg a választ, szemeit forgatva sarkon fordult, majd egy kedves integetéssel eltűnt az ajtaja mögött. Valóban nem érte már meglepetésként egy-egy ilyen alkalom, rég megtanulta kezelni apja életstílusát. A nőről teljesen megfeledkezve ült le a laptopja elé, felnyitotta a gépet, majd bepötyögte a jelszót; már teljesen máshol jártak a gondolatai. Eszébe jutott a mai biológiaóra, és elhatározta, mindenképpen kideríti, mi történt Lindsay Petersennel. Biztosan tudta, hogy Nath sáros, és nagyon rossz előérzete volt.

A kíváncsian nyomozgató Cassie-vel ellentétben Nathaniel fütyörészve, a világgal mit sem törődve sétált haza. Annyira szépnek talált hirtelen mindent, úgy érezte, minden gondja egy csapásra megoldódott - Lindsay nem okoz többé problémát, a nagyszülei leszállhatnak róla, ráadásul este randija lesz Cassie-vel; nem tudta, mi tehetné még tökéletesebbé ezt a napot. Belátta, hogy hibát követett el, túl könnyedén vette az akadályokat, egy vállvonással elintézett mindent, ezért szívott hónapokig. De most megoldotta, és bár tudta, hogy komolyabban kéne vennie az életet, egyszerűen nem volt képes most semmilyen negatív gondolatot befogadni. Még az időjárás is megszépült, ahogy hazafelé gyalogolt, közben jókedvűen tervezgette az estét.

Hazaérve vidám ugatás fogadta, majd Woland a nyakába ugrott. Nath boldogan szorongatta meg kedvencét, majd megérezte a konyhából kiszűrődő zajokat és illatokat. Női kacagást hallott a füstfelhőből, és szokatlanul kellemes szagok terjengtek az előszobában. Nath kíváncsian lépett beljebb. Anyját látta, aki háttal állt neki, derekán hófehér masni sejtette a kötényt, narancsszínű haja pedig egy világoszöld hajráffal volt hátrafogva. Mellette Danny állt, szintén kötényben, és éppen egy serpenyővel ügyeskedett – Emily ezen nevetett annyira. Úgy tűnt, egyikük sem vette észre, hogy Nathaniel hazaért. Danny feldobott egy palacsintát, ami aztán sikeresen landolt a sistergő olajban, mire Emily felsikított, és egy öleléssel jutalmazta gyermeke apját. Danny a tálra tette az utolsó édességet, lekapcsolta a gázt, majd mohó vigyorral kapott a nő után, és hosszú csókba bonyolódtak.

Nath csak állt, vakargatta Woland füle tövét, és bágyadt mosollyal figyelte szüleit. Ez a nap tényleg álomszerűnek és irreálisnak tűnt. Régóta álmodozott arról, hogy szülei összejöjjenek. Tudta, hogy szeretik egymást, még ha talán nem is szerelemből. És bármi is történt, Emily azonnal kocsiba pattant és pár perc múlva ott is volt. Mikor Nath gyerekkorában eltörte a kezét, nem is emlékezett arra a tíz percre, amikor csak apja volt mellette. Ha beteg volt, testét magas láz fűtötte, és súlyos szemhéját kinyitotta, anyját látta meg először, de nem rémlett neki, mikor érkezett. És most ez a két szerelmes tiniként viselkedő felnőtt annyira lenyűgözte, olyan örömmel töltötte el, hogy képtelen volt elhinni.

Határozottan megköszörülte a torkát, mire szülei szétrebbentek, és vigyorogva bámultak felé.

- Hahó, Nath, kincsem! - üdvözölte Emily, és odaszaladt, hogy csókot nyomjon fia homlokára.

- Gratulálok, fiam – biccentett Danny, miközben fél kezén az ebédlőbe egyensúlyozta a palacsintát. Nathaniel értetlenül összehúzta szemöldökét, mire apja folytatta: - Lindsay Petersent kirúgták, és kiskorúval folytatott szexuális kapcsolat nyilvánosság elé tárása miatt vádolják. Nem mellesleg mivel a tanárod volt, kap plusz egy fekete pontot. A nagyszüleid üzenik, hogy megemelik a zsebpénzedet – tette még hozzá, megvárva, míg Nathaniel felszedje állát a padlóról. - Persze azért azt hozzá kell tennem – emelte fel mutatóujját Danny, és amolyan apásan összehúzta a szemeit –, hogy iszonyú nagy bajba is kerülhettetek volna emiatt, és nem kevés munkámba került elintézni, hogy téged többé-kevésbé békén hagyjanak. Felelőtlenül viselkedtél, ráadásul Rileyt is belerángattad.

Itt elhallgatott, leült az asztalhoz, majd mindenkinek szedett egy-egy palacsintát. Cinkos vigyorral nyúlt a kakaóporért, fia reakcióját figyelve.

- Egyébként oltári húzás volt – nevette el magát, mire Emily játékosan a vállába boxolt egy „Jó példát kéne mutatnod!” - felkiáltással.

- Honnan tudod, hogy én voltam? – szólalt meg Nath, amint nagyjából feldolgozta a hallottakat.

- Csak neked juthat eszedbe ekkora marhaság – vette át a szót édesanyja. – Viszont kamerád nincs – vigyorodott el ő is. – Lekipalit csokival? – kérdezte vidáman, mire fia csak némán elvette a felajánlott édességet.

- Hihetetlenek vagytok – rázta meg a fejét – Más szülő ordítozna velem.

- Óhajtasz egy pofont esetleg? – vetette fel az ötletet Emily. – A nonverbális ordítozás jobban megy.

Nathaniel csak teli szájjal, vigyorogva megrázta a fejét.

* * *

Cassnek nem telt sok időbe, hogy rájöjjön a nem is annyira lappangó titokra. Az iskolájuknak volt egy honlapja, amit a diákok hoztak létre, és beregisztrálós alapon ment, így távol tartva a kíváncsi tanerőt. Cassie bejelentkezett, bár törnie kellett a fejét, hogy mi is a jelszava, ugyanis rég nem járt itt. Ez a hely szerinte a kockáknak volt fenntartva, és ő a világért sem sorolta közéjük magát. Azonban abban biztos volt, hogy az ilyen jellegű pletykák biztosan fellelhetőek lesznek a fórum valamely zugában.

A Tanárok témakörbe belépve kis fintorral konstatálta, hogy létezik topic a férfi alkalmazottak iránti rajongás levezetésére, ahol a nyáladzók bálványuk zoknijának a színét is nyomon követik, és ebből messzemenő következtetéseket vontak le. Azonban a legfelkapottabb, narancssárgán villogó részleg a Lindsay Petersen nevet viselte. Cassie gyorsan rákattintott, és nem is kellett sokat visszaolvasnia, hogy megtalálja a fontos hozzászólásokat.

Összevont szemöldökkel kattintgatott és olvasta a kacifántosabbnál kacifántosabb körítéseket, majd valahol, pár oldallal előrébb megtalálta az elsőt. Egy rövid videót linkelt valaki, alig volt fél perces. Alá vastag piros betűkkel írták a következőket: „Kíváncsi vagy rá, miért rúgták ki Petersent? Fincsi kis szexvideó a biosztanárral – a legnagyobb perverzió!” Cass felvonta fél szemöldökét, és már klikkelt is.

A videó lassan elindult, és valóban Lindsay Petersen mosolygott a kamerába. Hangosan nyögdécseld, lihegett és szorította partnere izmos hátát. Azt a szexi, kisportolt hátat... Aztán belemarkolt a világosszőke tincsekbe, ami már komolya gyanakvásra késztette a Lennard lányt. Cass sietve visszakattintott a fórumra, ahol elolvashatta, hogy a srác állítólag még csak 17, és az a pletyka járja, hogy az ő iskolájukba jár.

Cassie Lennard tágra nyílt szemekkel, vörös arccal csapta le a laptopját.

Nathaniel az elmúlt két percben legalább tizenkétszer ellenőrizte az időt, és simított végig széltől összeborzolt, göndör tincsein. Az egyik legeldugottabb padon üldögélt, ahonnan belátta az egész Livius teret; így kutatta tekintetével az embereket, hátha felbukkan végre Cassie.

A lába már fájt a fényesre tisztogatott cipőben, és abszolút hülyén érezte magát elegáns öltözékében a sok felszabadultan andalgó párocska között. Még nyakkendőt is képes volt felvenni, ami most enyhén szorította a nyakát, így odanyúlt, és kicsit meglazította.

Pedig az ötödik telefonhívás után eldöntötte, hogy nem jön el. Egész délután folyamatosan csörgött a mobilja, a fél iskola felkereste, még olyanok is, akikkel azelőtt egy szót sem váltott. Mindenki ugyanazt akarta tudni: igaz-e a pletyka, hogy a Lindsay Petersen szexvideóján szereplő 17 éves diák nem más, mint a híres Nathaniel Gay.

Egy idő után beleunt a kitérő válaszok, kifogások gyártásába, és egész egyszerűen nem vette fel többé a telefont. Lehalkítani, vagy kikapcsolni nem merte, biztos volt benne ugyanis, hogy Cassie Lennard jelentkezni fog. Nem tudta, felvenné-e, de mindenképpen tudni akart a lány hívásáról.

Cass azonban nem jelentkezett, és ez Nath számára a lehető legrosszabbat jelentette. Kizárt dolognak tartotta, hogy a lány nem hallotta még a hírt, amin az egész suli csámcsogott, és a srác túl jól ismerte őt ahhoz, hogy reménykedjen. Teljesen feleslegesnek vélte egyáltalán elindulni a megbeszélt találka helyszínére, hiszen biztosan tudta, hogy Cassie nem fog megjelenni.

Ő mégis eljött, hogy adjon egy esélyt – kettejüknek, saját magának. Meg akarta magyarázni tettét a lánynak, még ha az valószínűleg nem is hallgatott volna rá. Ismét az órájára pillantott, és beletörődve vette tudomásul, hogy a lehetőségének lőttek.

Nem volt csalódott; valamiféle fásult keserűséggel ismerte be önmagának, hogy már megint elcseszte.

Kapcsolatuk kezdett hasonlítani egy zakatoló vonatra, amely senki sem tudja, merre tart, fülkéiben vaksötét van, csupán a büfékocsiba esik be néha valamelyikük részegen. Kergetőznek a folyosókon, egymást üldözik, és néha, mikor utolérnék egymást, valamelyikük eltűnik a homályban.

Nathaniel azt kívánta, bárcsak fel tudná kapcsolni a lámpát, hogy aztán megfogva Cassie kezét együtt tűnjenek el és utazzanak a végtelenbe.